A hagyományaink megőrzése mellett fontos, hogy nyitottak legyünk más országok és népek szokásaira és ha úgy érezzük, akár a saját életünkbe is bátran építsünk be új ünnepeket. A halloween mellett a Valentine’s day, azaz a Bálint nap is egy sokat vitatott, nálunk is egyre jobban elterjedt, kedves szokás, a szerelmesek ünnepe, amit nem árt megismerni közelebbről is, mert közel sem egy egyszerű, giccsesen romantikus ünnep, mint amilyennek elsőre gondolnánk.
Vitatott eredet
Az ünnep nevét a Magyarországon kevésbé ismert Szent Bálintról, azaz Valentin, vagy Valentinus-ról kapta. Ő nem csak a szerelmesek, de a lelkibetegek és az epilepsziával élők védőszentje is. Az angolszász országokban a magyarosan Valentin-napként emlegetett ünnepet február 14-én tartják és az utóbbi évtizedekben nálunk is egyre népszerűbbé vált a szokás, hogy ezen a napon a párok szerelmes üzenetekkel, ajándékokkal kedveskednek egymásnak. Az ünnep vallási eredetének azonban nem sok köze van a szív alakú lufikhoz és romantikus vacsorákhoz.
Az ünnep eredetet ráadásul vitatott és több értelmezése is van. Eleve felmerül a kérdés, hogy a katolikus egyház vajon szándékosan tett egy pogány ünnep közelébe egy fontos keresztény napot, mint a karácsony esetében? Február 15-e volt ugyanis a Lupercalia, a római tavaszkezdet, a megtisztulás ünnepe.
A mai szemmel nem túl kedves tisztító szertartásokból és termékenységi rítusokból álló Lupercalia célja a tél elűzése és a farkas alakú, rosszindulatú Lupercus isten kiengesztelése volt. Ezt a pogány, vérben és erőszakban is bővelkedő ünnepséget váltotta fel a Bálint-nap keresztény hagyománya.
A névadó Bálintok
Mivel több, a hagyományhoz kapcsolható Bálint is élt az ókori Római Birodalom hanyatlásának, azaz a kereszténység megjelenésének idején, az sem egyértelmű, hogy a nevét honnan kapta az ünnep.
Az egyik legenda szerint Bálintot, Terni püspökét a keresztény hite miatt végezték ki II. Claudius császár idején. Ám Bálint, mielőtt a vesztőhelyre került, a börtönben megszánta az őr vak lányát és hitének erejével visszaadta a látását. Majd a február 14-én végrehajtott kivégzés előtt egy búcsúüzenetet is küldött a lánynak, amelyet így írt alá: „A Te Bálintod.”
Azonban nem csak ez a szokás alapja: egy másik történet szerint a püspök keresztény szokások szerint adott össze szerelmeseket, köztük katonákat is, akik a császári parancs alapján nem házasodhattak volna meg.
De az is elképzelhető, hogy a szokás nevét arról a Valentinról kapta, aki segített a keresztényeket kiszöktetni a rómaiak börtöneiből.
Bármelyik legenda is az alap, abban megegyeznek, hogy Valentin a hős, romantikus figura, akinek ünnepe először a középkori Angliában és Franciaországban lett népszerű, majd onnan szétterjedt Amerikába és mostanra szinte az egész világon megünneplik a párok február 14-én a szerelmesek napját.
Az ajándékozás hagyománya
Az Valentin-napi ajándékozás hagyománya valószínűleg a 15. század óta él. Ebben az időben már voltak ún. Valentin párok Angliában, akik egymásnak kisebb ajándékokat vagy költeményeket küldenek.
Samuel Pepys költő felesége, Elizabeth Pepysre 1667-ben férje szerelmes levelére egy virágcsokorral válaszolt, ez volt a Valentin-napi virágküldés kezdete, ettől kezdve az angol nemesek ezen a napon leveleket és virágcsokrokat küldtek egymásnak.
Közben megjelent az ajándékok sorában az édesség, az üdvözlőkártya és a töretlenül népszerű ajándék, a parfüm is.
A szerelem és a csábítás napján különösen kedves ötlet egy izgalmas illattal megajándékozni a szerelmünket, ráadásul a legújabb trendek szerint a parfümgyártók már páros illatokat is forgalmaznak, így akár egymáshoz passzoló illatokkal, vagy kár unisex, férfiként és nőként is bátran hordható parfümmel is meglephetjük egymást.
