A XXI. századra új szelek fújnak a kozmetikai iparban: az öko és a bio korába léptünk. Egyre többen vannak ugyanis, akiknek a bőre oly mértékben érzékennyé vált a környezeti és egyéb ártalmak miatt, hogy szinte semmilyen mesterséges alapanyagokat tartalmazó kencéket nem visel el. Az ipar pedig igyekszik ezzel lépést tartani, sőt, elébe menni a problémáknak azzal, hogy mind inkább természetes összetevőkből állítják össze a termékeiket. Az iparág és a fogyasztók is sikerként ünneplik ezt a folyamatot - a parfümgyártásban viszont nem pont ez az irány. Ez most biztos megdöbbentően hangzik, de ha végigolvasod a posztot, te is átgondolod majd, hogy akarjuk-e egyáltalán a bioparfümöt?

Ahhoz, hogy megértsük a probléma gyökerét, nem árt tisztában lenni a parfüm történetével. Illatszereket előszeretettel használtak már az ókori görögök, a rómaiak, az egyiptomiak, a perzsák és az ázsiai népek is. Először elsősorban a vallási és temetkezési rítusokhoz, hamarosan azonban átalakult a szerepük: szépségápoláshoz, fürdéshez, sőt, ruháikhoz is használtak illatos olajokat. A legősibb parfüm formula a bizonyos Kyphi, mely Egyiptomból származik. Összetétele már igen komplex volt, több, mint 60 aroma keverékéből készült. A rómaiaknál a Rhodium, a Metopium, a Narcissimum és a Susinum nevű parfümök emléke maradt fenn, melyeknek alapja rhodoszi rózsa, keserű mandula, nárcisz, valamint az utóbbinak rózsa, méz, sáfrány és mirha volt.

A modern parfümgyártásról jóval később, a 16. század elejétől beszélhetünk. A Firenzéből származó Medici Katalin a franciák leendő királya, II. Henrik felesége lett, ő hozta divatba a parfümöket először a királyi udvarban, majd annál jóval szélesebb körben is. Természetesen ekkor, és a következő évszázadokban a parfümöket kizárólag természetes összetevőkből állították elő. Ezek egy része növényi, más részük állati eredetű volt. 

A növényi eredetű alapanyagok rendkívül széleskörűek, lehetnek virágok, levelek, növényszárak, déligyümölcsök héja, fák, kérgek, ágak, gyökerek, sőt, magok is. Emellett többféle állati váladékot használtak, a két legismertebb és legfontosabb az ámbra és a pézsma.  A pézsma a parfümök egyik alapillata, ami olyan állatok mirigyváladéka, mint a pézsmaszarvas, a pézsmapocok, a cibetmacska, a pézsmatulok, a pézsmacickány. Ez az anyag a világ egyik legdrágább állati eredetű terméke. Eredetileg kizárólag a hím pézsmaszarvas prosztatájából kivont illatanyagot hívták pézsmának és évezredeken át használták illatszerek összetevőjeként. Az ámbra az ámbráscetek gyomorváladéka - mondjuk ki: hányása -, világos hamuszürke, zsíros hatású, ám szilárd anyag. A cet emésztőrendszere által viasszal bevont maradványokból az állat 160 m hosszú beleiben akár egy mázsányi is összegyűlhet. Mivel sűrűsége kisebb, mint a vízé, a tengereken lebegve, vagy a partokon lehet rátalálni. Aki talál egy ilyen darabot, bizony milliókat kereshet vele!

Egy házaspár így járt néhány éve: közel 15 kg ámbrára bukkantak a dél-ausztráliai tengerparton. Fogalmuk sem volt mi az, így először ott hagyták a fura anyagot, de amikor hetekkel később visszamentek, még mindig ott volt. Ekkor hazavitték, és mivel az interneten nem sikerült a lelet eredetére rábukkanni, megkérdeztek egy tengerbiológust, mi lehet az. Kiderült, hogy potom 60 millió forintot érő bálnahányadék boldog tulajdonosai lettek.

Persze a múltban nem ilyen "környezetbarát" módon jutottak hozzá ezekhez az értékes illatanyagokhoz, az állatokat kíméletlenül vadászták érte, nem egy fajt a kihalás szélére sodorva ezzel. Ma már szinte kizárólag mesterséges úton előállított pézsmát és ámbrát használnak fel. Nemcsak parfümök, hanem testápolók és egyéb kozmetikumok alapanyagaként is használják őket. Érdekesség, hogy az illatanyagként alkalmazott pézsmavegyületek nem csak egyes növényekben, hanem az emberi szervezetben - többek közt a vérben és a zsírszövetekben - is megtalálhatóak!

A parfümiparban a tömegtermelést az mozdította elő a XX. század elején, hogy egyes igen drága és nehezen beszerezhető összetevőket képessé váltak a szakemberek mesterséges úton előállítani. Ez annak idején ugyanolyan nagy szenzációnak számított, mint manapság az organikus összetételű kozmetikumok térhódítása. Az illatszerekben ezzel együtt a mai napig bőven találunk természetes anyagokat – de ezeket természetbarát eljárásokkal nyerik ki a növényekből. A három leggyakrabban használt eljárás a desztilláció, a kivonás és a sajtolás. Az alkalmazott technológia attól függ, hogy az adott alapanyagból hogyan tudják a legkíméletesebben és leghatékonyabban kinyerni a bennük lévő értékes illóolajokat.  A  citrusféléket például sajtolják, mert így tudják a friss illatukat megőrizni.

Kevesen vannak azzal tisztában, micsoda fáradságos és aprólékos munka egy-egy növény illóolajához hozzájutni! A rózsa esetében például 2-5 tonna rózsasziromból 1 kg rózsaolaj lesz, 400 kilónyi, azaz négymillió darab jázminvirágból mindössze fél kiló olaj nyerhető ki. 1300 kiló tubarózsából 200 ml abszolút olaj lesz, az indiai szantálfának pedig harminc-ötven év kell, mire egyáltalán felhasználhatóvá válik.

Sokan idegenkednek a mesterségesen előállított alapanyagoktól, mert tévesen azt gondolják, hogy minden, ami szintetikus, az káros az egészségre. Ez  természetesen nem igaz, és ugyanígy lehetünk érzékenyek a természetes anyagokra is, hiszen hányan vannak, akik például a pollenekre allergiásak? A ma kapható parfümök között igen ritkán fordul elő a teljesen természetes alapanyagokból összeállított illat, ahogy a teljesen mesterséges sem jellemző: az olcsón, hidegen kisajtolható növényi olajokat nem lenne gazdaságos máshogy pótolni. Van a felhasználóknak egy olyan rétege, aki igényli a bioparfümöt, a nagyipari parfümgyártás azonban ezzel nem tud lépést tartani. De lehet, hogy nem is kellene neki... a parfümgyártó cégek pont azzal szolgálják környezetünk érdekét, ha nem zsákmányolják ki a növény- és állatvilágot egy üvegnyi illat kedvéért.